Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magamról

Ars poetica

 

Ezeket a gondolatokat már évek óta érlelem, s most érzem, hogy megosszam veletek. Nem fog fájni, csupán néhány gondolat, miért is teszem a dolgaim és miért éppen azokat. Szóval a harcművészet. Számomra az életem folyamán többszörös és nagyon sokrétű jelentéssel bírt és bír még ma is, s változik az egész. Kezdetek kezdetén, úgy a kiskamaszkor táján, csupán erős és legyőzhetetlen szerettem volna lenni, csak nekem valahogy akkor is a kínai kultúra lúdbőrözte a hátam, de ez még egész kisgyerekkori emlékek hatására történt. A kor lehetőségei az ökölvívás, a birkózás és a judo. Mindhármat kipróbáltam és maradtam felnőtt fejjel a judo mellett, de nem elégített ki, pedig tudom, hogy az egyik legjobban kidolgozott rendszer, amit sporttá is tudtak tenni. És ahogy a vonzás törvényszerűségéből következik találkoztam a kínai harcművészettel, szinte berobbant az életemben, információ és személyes lehetőség a tanulásra egy „keleti” mestertől. 1977 évében vagyunk, ekkor már működött a judo szakosztály Sopronban, amit még én kezdtem el szervezni 1975 végén.  A szakosztály vezetése, tanulás (akkor is kellet az edzői vizsga komoly helyeken) s persze munka és család, és a „Kung-Fu” amit szintén igyekeztem elsajátítani. Az élet változatos, 1979. elköltöztem Sopronból, azóta élek Tatabányán (a vicc, hogy itt születtem és nőttem fel) a judóval felhagytam és átadtam magam a kínai vonalnak, tanultam tanulok az óta is. Amiről beszélni szeretnék, de ehhez kellet ez a bevezető, a cél, azaz az út, melyen haladsz, és mit érzel, tapasztalsz meg. Csak magamról beszélhetek, aki más útját kívánja elmondani („tanít”- tanácsot ad) valószínű valamely érdektől vezérelve kíván embereket befolyásolni. Én nem akarok senkit megváltoztatni, ez az Ő dolga, én a személyes példámat és lehetőséget tudok mutatni, de ez senkire nem kötelező. Szóval a kezdet a legyőzhetetlenség, viszonylag hamar ráébredtem legyőzhetetlen nem lehetek, mivel ilyen kategória nincs a harcművészetben, és máshol sem. Kóros személyiségzavar a versenysportban, elég sokan szenvednek miatta. Később tudjak minden technikát, de ez is megdőlt hamar, a felismerés sokkoló, végtelen a lehetőség, tehát ez sem lehet a cél. Aztán mély taoista gondolatokkal az úton tartózkodást választottam, a jelen átélését, megélését. Ez jól működik és már közel a valósághoz (amit én annak gondolok), aztán lassan beérett egy gondolat, villanásra időnként, hogy itt sokkal többről van szó, ez az egész harcművészet csak a kezdete a továbblépésnek, vagy inkább az ugródeszka, mely segítségével kiléphetsz az elméd rabságából, és élheted a saját életed. Nem akarok „elmekilépő” guruként fellépni, semmi ilyen vágyam nincs. Csupán ezt a felismerést szerettem volna Veletek megosztani . a Chi Kungot, Taichi Chuan-t, Chi Na-t, Keg Kune Do-t és egyéb mozgásrendszereket ma már ezzel a tudattal igyekszem tanítani, és felismerve jelentőségét még szigorúbb lettem a gyakorlás során. A látszat tevékenység, amiben nem teszed a lelked, semmi, az a mátrix, amikor benne vagy, bármit is tegyél, akkor vagy az elmédtől, a tanult szerepektől távol. Persze ezeket a dolgokat nagyon nehéz felismerni és átélni, s főleg csak a saját tapasztalat lehetőség, ha én beszélek erről az az én utam, a Tieteket magatoknak kell megérni, átélni. 

Van Fu!

Ez annyit jelent, szerencsés napot, jó gyakorlást. Mindkettőre szükségünk van, és a „tajcsi” sok és jó gyakorlást igényel, miközben a közérzetünk javul, s a köszöntés már el is érte hatását.Tehát előre honlapunkon! Találsz képeket, saját és érdekes filmeket a tajcsiról, s magunkról. Tizenegy éve működik klubunk, változó létszámmal. Lassan barátivá vált a társaság.

Magamról néhány szót: 12-éves koromtól sportolok, ökölvívás, birkózás, judo. 1976-tól judo oktató, edző,1979-ig a Soproni SE Cselgáncs Szakosztály alapítója, vezető edzője voltam. Kung Fu-t ‘77-ben kezdtem el tanulni s az óta is tanulom, ennek a tanulásnak már nem lesz vége.

Szakmai vizsgáim:

- Judo 1. KYU

-Tong Long Pai (Imádkozó Sáska Stílus) 7. fokozat oktató

- Keg Kune Do Ng. Duen (5. oktatófokozat)

- Jinmookwan Ng. Duen /5. oktatófokozat)

 Mestereim:

- Vági Mihály Judó 4. Dan

- Kovács György Wai Chia Kung Fu 4. Duen

-Tix Richard Tong Long Pai Si Gung

- Rudolf Hauner Si Gung

- Jason Lee 8. Dan.

Mestereim fokozatait a tanulásom idején viselt övfokozatuk szerint adtam meg.Edzői végzetségeimet, judót a Testnevelési Főiskola levelező tagozatán, a kung fu szakot a SOTE TFTI levelező tagozatán végeztem. Kung Fu edzéseket 1988 óta vezetek, azóta tanultam, tanítottam USA-ban, Kanadában, Romániában, s idehaza. Tajcsival a ’90-évek elején kezdtem el foglalkozni komolyan. Versenyzőként a cselgáncs hazai megmérettetésein vettem rész 1978-ig. Magyar Csapat Bajnokságon 4. hely a legjobb eredményem, kung-fu verseny 3. hely Sanda (full-contact) kategóriában. Tanítványaim jobb eredményeket produkáltak, EB 2. hely, világbajnoki érmek, és edzői munkát végeznek, Bodor Antal, Reidinger Zoltán, Szalai László.

Természetesen mást is tanultam életem folyamán, alap képesítésem az érettségi mellett Szabályozás és Hőtechnikai műszerész, kis kacérkodás a filozófia szakon(elvégeztem levelezőn), aztán technikus és egybb villamossággal összefüggő szakképesítés, sajátcég, kereskedelmi iskolák-tanfolyamok-külker irányában is.Dolgoztam külföldön éveket, s most nyugdíjas vállalkozóként az orgonenergia kostolgatása, és az Orgonit-Om eszközök készítése, tervezése.

Csőr Gábor